Kifejezetten mi is játszottunk egyes játékokat, főleg lányok. Közben lehetett sugdolózni, versenyezni, csajoskodni. Ilyenek voltak az ugróiskola, az ugrókötél, a tapsikolás. Az ugróiskolát biztosan mindenki ismeri. Nagyon sokféle formája volt, krétával rajzoltuk fel a flaszterra. Az ugróiskola, ickázás vagy sántika a világon mindenütt elterjedt, amiket féllábon való végigugrálással játszanak. Sok változata van, vidékenként, országonként más-más az ismert. Játsszák még Nepálban és a Csendes-óceáni szigeteken is. Már a római katonák kiképzésének a része is volt, az ugróiskolát teljes fegyverzetben és menetfelszereléssel teljesítették. Az ugrókötelezés, az amerikai filmekből jól ismert, amikor feka kiscsajok, cuki séróval, hihetetlen gyakorlatokat produkálnak, nos ez nálunk - legalábbis az én iskolámban - nem volt jellemző. Csak ugráltunk, eszetlenül. Vagy nevek, virágok sorolásával... Mindenki választott magának egy nevet a Sári, Juli, Kati, Panni vagy rózsa, szegfű, ibolya virágnevek közül, a kötél két végét pörgeti egy-egy ember, és ezt kell átugrani, amelyik névnél vagy virágnál megakad az ugráló, az a következő. A körtáncok, a Bújj, bújj zöld ág és a Körben áll egy kis lányka, meg az Elvesztettem zsebkendőmet, épp ilyen csajos játékok voltak, jellemzően oviban, meg az első pár osztályban. Amikor nagyobbak voltunk, már semmi pénzért nem táncikáltuk volna körbe-körbe. Sokkal népszerűbb volt a tapsolós játék, vagy a madzag átvevő, bár ezekre már nem igazán emlékszünk, de arra igen, hogy imádtuk. Minden iskolákban ezeket a játékokat játszák a gyerekek szünetekben, tornaórákon.
Csajos játékok
2013.04.29. 14:05 - Homo Ludens
Címkék: játék ugrókötél ugróiskola
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.