Keresőoptimalizálás

A honlapoknak a keresőeszközhöz való optimalizálása lényegében két folyamatból áll, az első során a weboldal építése vagy átalakítása olyan módon történik, hogy az bizonyos kulcsszavakra nézve maximálisan keresőbarát legyen, azaz megfeleljen a kulcsszavas Google-keresések szempontjainak; ez lényegében a honlapoptimalizálás. A másik folyamat során az adott honlap külső link-támogatás kap, amelynek lényege, hogy idegen webhelyekről kulcsszavas linkeket küldünk a céloldalra; ez a tevékenység lényegében linképítés. A kettő együtt: ha a keresőbarát weboldal megfelelően erős és szakszerűen felépített külső webtámogatást kap, általában jelentős mértékben előrébb mozdul a találati listákon. Ennyi a SEO = Google keresőoptimalizálás lényege.



Játék - Irodalom - Nyelv

Szövegasszociációk: Irodalom, művészet, nyelv. Feladványok címekkel, nevekkel - szórejtvények

Társoldalak

az oldalakon hirdetési lehetőség:

JÁTÉK: póker kaszinó, sakk, go. francia kártya - honlap optimalizálás
Texas holdem póker kártyajáték
Játék marketing - kreatív játékok
Honlap-Seo, Mobil marketing sms
asszociációs játék feladványok
excel táblázat: bruttó-nettó

Honlapoptimalizálás - szövegírás

SEO Google projekt

META-SEO Arvisura sms kampány

Profi Excel táblázatok készítése és letöltése. Függvények bruttó és nettó jövedelem kiszámításához. PR-cikk megjelentetés ivóvíz fertőtlenítés és bruttó-nettó kalkulátor témájában.

 

A játékblog témája és optimalizációs keresési kulcsszavai: irodalmi játékok; irodalmi játékok gyerekeknek; kreatív játékok; adj király katonát; bábel torony; bábel tornya játék; kreatív játék; bábel torony játék; téli torony játék; hanoi tornyai; irodalmi asszociációk; asszociációs társasjáték; madzag átvevő játék; kreatív társasjátékok; mobil babel torony; tömeges logikai kreatív társasjáték; a rubik kocka története; adj kiraly katonat; kreatívjáték; online könyvletöltő oldalak; les fociban; vörösmarty petike; cs go ügyességi csoportok; kreativjáték; rubik labda; játékos irodalmi feladatok - műveltségi fejtörő, kvíz, mobilmarketing, télikertek, terasz beépítés, ajándék

Kreativitás - Játék - Logika

Kreativitás

Az alkotókészség, idegen és általánosabb értelmű kifejezéssel a kreativitás nem más, mint a személyiség bizonyos jellemzőinek olyan speciális összerendezettsége, amely az egyént olyan gondolati és cselekvési képességekkel ruházza fel, amelyek valaminek a létrehozására, megalkotására irányulnak. A kreativitás alkotói képességet és alkotói késztetést egyszerre hordoz magában, ami azt jelenti, hogy a kreatív személyiség nem az, aki szeretne létrehozni valamit, de erre kevéssé képes, és nem is az, aki képes lenne az alkotásra, de nehezen jut el a cselekvésig, hanem az, aki tud, akar és tesz.

A kreativitás nem csupán az alkotás során mutatkozik meg, hanem sok egyéb területen is (konstruktív probléma-megoldás különböző élethelyzetekben, a lehetőségek sokféleségét számba vevő konfliktus-kezelés, előrelátás, tervezési hajlam), megmutatkozik a magatartás és viselkedés egészén, a személyiség gondolati és gyakorlati aktivitásán.

A kreativitás nagyrészt genetikailag determinált képesség, de jelentős mértékben fejleszthető, kiváltképp gyermekkorban.

Logika

A logika részben egy tudományág, részben egy gondolkozási folyamat neve.

Első értelmében a logika az érvényes következtetések és bizonyítások, illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti, módszertani stb. kérdések tudománya. A logika tudománya mára elválaszthatatlanul összefonódott a matematikával.

Általánosabb, hétköznapibb értelemben a logika következetes gondolkodást, az ok-okozati összefüggések felismerésére való készséget, a problémák elméleti úton (feltételezések és végkövetkeztetések felállítása) történő megoldását jelenti.

A művészetben sokak szerint a logikánál fontosabb szerepet játszik az intuíció és az érzelmi töltet. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy például Bach művei szigorú matematikai törvényszerűségek alapján épülnek fel, és a jelentős képzőművészeti alkotásokban is tetten érhetők a geometriai szabályok logikus, következetes alkalmazása. József Attila szállóigévé vált verssora szerint pedig éppenséggel: "A líra - logika".

A játék

A játék pedig az, ami a kreativitásba, logikába színt visz és életet lehet. Számos meghatározása és megközelítése létezik. Bizonyos felfogás szerint a játék az életfentartó ösztönök egyike. Vannak, akik a színlelés, alakoskodás művészetének tartják a játékot. 

Pszichológiai szempontból a játék tágabb értelemben az állatoknak és embereknek minden olyan élvezettel teli tevékenysége, amelyet maga a tevékenység fölött érzett öröm motivál, és nincsen közvetlen vonatkozása az életszükségletek kielégítésére. Ebben a megközelítésben a játéknak elsősorban feszültségoldó, örömszerző funkciója domborodik ki.

Nyilvánvalóan különbséget kell tennünk a gyermekek spontán játéka és a felnőttek szórakoztató játékai között, ez tovább nehezíti a meghatározást, mint ahogy azt is: elég nagy a különbség mondjuk a futóverseny, a sakk, a vörös pecsenye, a bikaviadal, és a pisztollyal játszott orosz rulett között. Pedig mind játék. És akkor a számítógépes és internetes játékokról (mondjuk: online póker) még nem is beszéltünk.

Külön fejezetet érdemel a művészeti ágakban megmutatkozó játék. Árulkodóak pl. ezek a kifejezések: színjáték, színpadon játszik, hangszeren játszik, hegedűverseny... Vagy jusson eszünkben Kurtág György remekművének a címe: Játékok....

Se szeri se száma az irodalmi és nyelvi játékoknak. Ezek szellemi játékok, amelyeknek terepe az irodalom és a nyelv. De végtelen a száma azoknak a művészeti alkotásoknak is, amelyekben valamilyen módon megjelenik a játék.

Végül: bizonyos felfogás szerint a művészet egésze is egyfajta kreatív játék. A szabad alkotás folyamata pszichológiai szempontból szinte azonos a játékkal: olyan tevékenység, amelynek nincsen közvetlen vonatkozása az életszükségletek kielégítésére.

Laptopszerviz BUDAPEST

A magyar fővárosban szolgáltatások ezrei érhetők el, így a notebook javítás is lehetséges, továbbá akkumulátor töltők minden laptop típushoz online rendelhetők. Terasz beépítés olcsó áron: üvegházhatás és energiatakarékosság.

Kereső optimalizálás, Seo

A honlapoknak a keresőeszközhöz való optimalizálása lényegében két folyamatból áll, az első során a weboldal építése vagy átalakítása olyan módon történik, hogy az bizonyos kulcsszavakra nézve maximálisan keresőbarát legyen, azaz megfeleljen a kulcsszavas Google-keresések szempontjainak; ez lényegében a honlapoptimalizálás (blog.hu). A másik folyamat során az adott honlap külső link-támogatás kap, amelynek lényege, hogy idegen webhelyekről kulcsszavas linkeket küldünk a céloldalra; ez a tevékenység lényegében linképítés. A kettő együtt: ha a keresőbarát weboldal megfelelően erős és szakszerűen felépített külső webtámogatást kap, általában jelentős mértékben előrébb mozdul a találati listákon. Ennyi a SEO oldal: a Google keresőoptimalizálás első lényege - ha szakszerűen történik az optimalizáció, a weboldal esélyt nyer arra, hogy bizonyos kifejezésekkel a Google keresések első találati oldalára kerüljön - ez természetesen csak lépésről lépésre történhet, és csak az esetben, ha a konkurens weblapokat nem optimalizálják ugyanilyen vagy nagyobb SEO-apparátussal.

optimalizáció: program 2016

Üzenetküldő kampány: szövegüzenet továbbítás mobileszközre tömegesen. | belső honlapoptimalizáló oldalak erősítése - linkerő növelés: honlap ajánló weboldal, blogajánló

Kulcsszavak Google-kereséshez: irodalmi játékok gyerekeknek; asszociációs játékok; babel torony; bábel tornya játék; bábel torony játék; rubik bábel torony; könyvletöltő oldalak; kreatív társasjáték; babel torony jatek; drakensang online; kreatív játék; bábel torony rubik pdf; asszociációs játék; rubik kockás játékok; kreatívjáték; rubik jatekok; kreativ jatek; asszociáció játék; első magyar rubik kocka története, télikert építés budapest - laptop javítás

Nagy Lajos: Sakkozók

2012.08.11. 12:44 - Homo Ludens

Diákkori emlékek mozdulnak bennem, abból a korból valók, amelyben még mindnyájan tudtunk lelkesedni, amikor még jelentéktelen dolgokat földöntúli mértékkel mértünk és így is fölmérhetetlenek voltak nekünk, amikor még egyszerű embereket ragyogó csillagokká eszményítettünk. Emlékszem még a bécsi, párizsi, londoni sakkversenyekre, most, húszesztendei távolságból, emlékszem, milyen izgalomban vártuk a lapokat s reszketve kerestük bennük a hírt, vajon Pillsbury győzte-e le Tarrascht, vagy Lasker Maróczyt, Schlechter Janowskyt. Sokan fiatal diákok, leendő férfiak, ambicionáltuk akkor a sakkot, ahogy mindnyájan sok-sok eszményi célt hordoztunk a szívünkben, ki sakkmester akart lenni közülünk és falta a Dufresnet s gyakorolta, hogy tábla nélkül tudjon megjátszani egy, két, majd több játszmát, ki meg úszóbajnoknak, versenybirkózónak, legyőzhetetlen kardvívónak készült, mások egyetemi tanárokká akartak fejlődni a matematikából, tudományukkal és alkotó erőjükkel Gauss fölé emelkedni s voltak, akik szépen kitervezték, hogy mire felnőnek s teljes emberré válnak, legalább eggyel több nyelvet beszélnek majd, mint ahányat Mezzofanti tudott. Gyermeki, legalább is diákos naivság, de lelki motorja ez a nagyratörésnek, ilyennek kell lennie mindvégig annak, aki, bár őszülő hajjal is, expedíciót szervez és többesztendei útra indul, hogy az északi sarkon földbe szúrja az emberi akarat, az emberi tragikum zászlaját. Pedig bizonyos, hogy ez a zászló, amint a jeges pusztában lobogtatja, rezegteti a szél, egyhangú panaszos sírást hallat.

A diákkor mindent megcsodálásának, elszánt nagyratöréseinek emlékei újultak föl bennem, amikor a budapesti sakkversenyről olvastam. És mint valamikor régen, felkerekedtem és "nagy" utat tettem az Akadémia-kávéházig, hogy az ajtóban ácsorogva megláthassam Lasker Emánuelt, úgy most is, nem bánom, mondtam, mintegy ellenállhatatlan erőnek engedve, tűrve azt, hogy gyermekké váljak, elindultam a Gellértbe, hogy egyszer végre, szinte feledve már magát a sakkot is, megnézzek egy mesterversenyt. Hogy lássam játszani Aljechin mestert, nem mintha fontos és kiválóan érdekes lenne számomra, vagy akár a köz számára az ő produkciója, hanem közvetlen közelről látni, csodálni, érzékelni, mintegy egész lényében magamba szívni akartam egy embert, akiről tudom, hogy egyik legrégibb, naiv és primitív, de a lelke legmélyéből fakadó ambícióját valósította meg, aki elérte azt a célt, amelyről gyermekkorában álmodott, közvetlen az után a kor után, amikor még kocsis vagy villamoskalauz akar lenni az embercsemege. No lássuk azt a bizonyos Aljechin Alexander nevű orosz úriembert, ő ugyancsak azzá lett, amivé lenni kívánt, neki megadatott, amit lázas álmodozásban, fantáziáiban hőn óhajtott. Vajon tündöklik-e róla a boldogság, vagy célját elérvén, most már egy szintén pórul járt, megszorult szegény embert látok csak benne, amilyennek akár magát Nagy Napóleont is látom s amilyennek látta bizony önmagát maga Napóleon is.

Szomorú a teljesülés. Szürke és szegényes. Az ópiumszívók hatását teszik rám a sakk elszánt s talán kényszerű rajongói. Szűk zsinórkorlátok között táblák és figurák fölé hajolva, elvont fogalmak rettentő mennyiségétől részegen, tompult érzékkel, nem látó szemmel és nem halló füllel, semmivel a hullámzó, tarka világon nem törődve, hadállásokon és lépéseken törik a fejüket. A korláton kívül a sakk meddő sóvárainak raja bámulja őket, csupa férfiember, csupa munkás szegény, ha egy-egy nő akad köztük, azt valaki magával hozta, az muszájból jött. A sóvárak eleinte bámulnak, később unják a látványt, de kitartanak s másnap újra rajongó bámulással kezdik, mert bizonyára nincs más a számukra.

Maga Aljechin, a legkülönb köztünk, határozott sakkzseni, jó figurájú, kellemes arcú férfi, harminc év körül járhat, tehát még csaknem fiatal ember. Ő a primadonna, ő érdekli elsősorban a sakk értőit és bámulóit, őt mindenki megnézi, a feje alkatát, arcának minden vonalát, minden mozdulatát megfigyelik, s megfigyelésekből következtetnek beszélnek róla. Ő a győztes, neve benne áll a világ nagy lapjaiban, együtt emlegetik Laskerrel és Capablancával, dicsőségnek is dicsőség, keresetnek sovány, jólétnek semmi, de hát Istenem, ezt akarta. Nagy elmemunkát végzett, a sakkban szépet alkotott, a sakkozók csak lelkesedhetnek érte, viszont mások tűnődve kérdezik, hogy vajon érdemes-e ez A sakk nem produktív, az emberiség nagy céljait nem szolgálja, a közönségnek belőle semmi haszna, meddő tornája az elmének, a sakkeredmények a sakk zárt és semmiféle más emberi funkcióval organikus kapcsolatban nem levő világából ki nem léphetnek, magáról a mesterről sem mondanak semmi más jót, semmivel többet, mint hogy kiváló sakkozó. Még az is függő kérdés marad, hogy aki nagy eredményeket ér el a sakkban, az emberi elme harcainak más terein felmutathatna-e hasonló eredményeket. És ha felmutathatna is, tény az, hogy nem mutat fel, mert a képességeit sakkba ölte.

De Aljechin mester révedező szeméből úgy látom, mintha a sakk által élő agyáig szinte nem is jutnának el ezek a kérdések. Ő csak sakkozik, ha játszmáját befejezte, a többiek játékával foglalkozik, az érdeklődőkkel csak a sakkról beszél, este tizenegy órakor, amikor a napi küzdelem véget ér, átmennek a mesterek a szomszéd zenés kávéházba, ott tovább sakkoznak, elemzik a partikat, gyors partikat játszanak egymással. Aljechin is játszik, egyik táblától a másikhoz megy, érdeklődik a többi játszma iránt, talán nem is veszi észre, hogy zene szól a kávéházban s mikor a kassza felé bámul, talán nem is veszi észre, hogy a kasszában egy fiatal nő osztja adagokba a cukrot. Szinte kedvem volna beszédbe elegyedni vele, hosszasan elbeszélgetni, a sakkot meg sem említeni, nem úgy, mint ahogy mások szokták, és megkérdezni, hogy mit látott itt Magyarországon, mit látott Budapesten, mit tud rólunk, a mi sorsukról, milyennek látja a mi életünket s ha valaha visszamegy Moszkvába, mi mindenről tudná tájékoztatni érdeklődő barátait. Azt kell hinnem, minden jel arra vall, hogy a kedves és kiváló Aljechin kissé zavarba jönne, úgy érezné magát, mint akit álomból vernek föl - és kérdéseimre száraz feleleteket adna. Ezt kell hinnem - és én csodálom az élő ember ekkora mérvű specializálódását. De talán irigylem is út, sőt nyilvánvaló, hogy irigylem, mert hiszen megtiszteltem őt, talán még érdemén felül is foglalkoztam vele. Hiszen talán boldogok, talán irigylésre méltóak azok, akik álomvilágban élnek. Moszkvából jött, négy hónappal ezelőtt, ott élt s míg mások forradalmárok és ellenforradalmárok voltak, addig ő sakkozott s teoretikus újításokat is hozott magával.

Más világban talán tűnődhetnénk magán a sakkozáson, de ma, az Úr 1921. esztendejében azt kell mondanunk, hogy boldogok a sakkozók, ők csak sakkoznak és semmi gonosztettet nem cselekszenek.

Címkék: irodalom sakk próza

Karinthy Frigyes: Játék a fiamnak

2012.08.08. 18:24 - Homo Ludens

Kérem, én még nem játszottam,
Nem játszottam, nem játszottam;
Játszani szeretnék mostan.

(Szép Ernő)

A kis fiam idestova másfél éves lesz, hallatlan, milyen aranyos kölyök, igazán nem azért mondom, mert az enyém, mások is azt mondják, például a feleségem.

Szóval elmentem játékokat venni a József körútra mint egy apa és megálltam a kirakat előtt szemlét tartani. Igen, igen, ezt a paprikajancsit mindenesetre, aminek meg kell nyomni a mellét, mire tapsol. Miért is akarom ezt mindenesetre megvenni? Igen, tudom már, mert már régen szeretném tudni, hogy csinálja azt a dolgot és hogy belül fából van-e, vagy vasból, - hm, különben a feleségem azt mondta, olyant vegyek, amit nem lehet könnyen összetörni. Tudom már, egy Richter-kőépítőt veszek, igenis, végre veszek már egy Richter-kőépítőt, az nagyszerű játék, a legszebb a világon, micsoda tornyokat lehet belőle építeni!... és a mintafüzet utolsó ábráját még úgyse csináltam meg, mivel az utolsó oldal leszakadt, aztán meg hiányzik a két kék háromszög, a sublód alá esett és nem lehet kivenni, akarom mondani, persze az régen volt, nem most. Hohó, veszek egy ilyen pörgőcsigát is, nagyszerű, hogy fog örülni a Fiú, olyat, amelyiket spárgával kell pörgetni és közbe zúg is. Hát még mit veszek, veszek egy ilyen trombitát, végre mégis hozzájutottam, akarom mondani, végre mégis hozzájut a kis fiam.

Na, itt vannak a játékok, a Marika mingyárt vigye ki a Fiúnak és a Fiú szép rendbe játsszon kint a szobájában és a papát hagyják dolgozni, mivel a papának írni kell és most nem ér rá.

A papa ír... igenis, a papa egy komoly, nagy férfi, aki cigarettázva ül az íróasztal előtt és súlyos gondjai vannak és ír. A Fiú pedig egy kis fiú. Na, mi az odakint, micsoda visítás? Hát nem hagytok dolgozni? Édesfiam, menjen ki és szóljon a Marikának, hogy ne visítson ez a gyerek.

Hallatlan, hogy nem hagyjátok dolgozni az embert, kénytelen az ember felkelni az íróasztal mellől és kijönni ide, hát mi van itt, miért nem hagytok dolgozni?

Dehogy vagytok csendben, olyan lármát csináltok, hogy a harmadik szobában is meghallom. Hát mi van itt? Persze a gyerek visít, mert nem adjátok neki a pörgőcsigát, amit vettem.

Na úgy-e, látod, mingyárt elhallgat, ha odaadom neki. Látod, Fiú, ez a pörgőcsiga, ezt vette neked a papa. Úgy-e gyönyörű?

Jaj, de ügyetlen a Fiú, azt nem kell szájba venni, Gabi, hallod? Hanem így ni... így meg kell fogni, látod, majd a papa megmutatja neked.

Látod, Fiú, így két ujjal meg kell fogni alul... így, ügyesen... aztán rá kell csavarni a spárgát, aztán hirtelen megrántom, hopp! és most gyorsan letesszük a földre, látod, milyen gyönyörűen pörög... na, vigyázz, ne nyúlj hozzá, te csacsi, hiszen akkor megáll... Mész el innen? Hozzá ne nyúlj! Hallatlan ez a gyerek... elrontja a dolgot, pedig mily szépen pörgött.

Na várj, édes kis fiam, így nem lehet, majd a papa megmutatja neked, hogy hogyan kell... na add ide szépen a papának, na ereszd el... hiszen te nem tudod pörgetni... na, nem ereszted el?... na, add ide... ejnye, te kis komisz... hát add ide a papának, hadd mutassa meg... ejnye, mingyárt dádát ütök a kezedre...

Ugyan ne mondjon ilyent, édes fiam, hogy én kitéptem a kezéből és azért visít... dehogy téptem ki, csak meg akarom mutatni neki, hogy hogyan kell pörgetni. Hiszen magától nem tudja, láthatja. Na, Fiú! Ne visíts! Nézz ide szépen, a papa milyen gyönyörűen tudja pörgetni... látod, így két ujj közé fogom, aztán rácsavarom a spárgát, aztán hirtelen megrántom, aztán leteszem a földre... nézd, de szép, hogy pörög... milyen hangtalanul és sebesen...

Nem mész innen, Fiú? Nézze ezt a komiszt, most meg rá akar lépni... ugyan vigye odébb innen...

Édes fiam, ne mondjon olyant, hogy ez nem neki való játék! Hát kinek való játék, ha nem neki? Hát ha játék, akkor már neki való, mivel a játékokat a kis fiúknak csinálják és nem öreg kancellároknak. Hát kinek való, ha nem neki? Talán magának? Vagy nekem? Na látja. Maguk asszonyok mind ilyen logikátlanok. Persze, hogy neki való. Sohse volt ilyen szép játéka. A legszebb pörgőcsiga, csak jól meg kell pörgetni. Így, két ujj közé kell fogni, így... aztán rácsavarni a spárgát... aztán hirtelen megrántani... aztán gyorsan letenni a földre... jaj, de szépen pörög... jaj, de szép... most nekimegy az asztallábnak... nem... visszafordult... most ingadozni kezd... most tántorog... puff! Megállt. Sebaj, még egyszer fel lehet húzni, biztosan kétszer annyit is tud pörögni, csak gyorsabban kell megrántani a spárgát és erőteljesebben... így... látja? Most sokkal tovább fog pörögni, mibe fogadjunk... látja?...

Hogy hova lett a Fiú? Mit tudom én... Biztosan kiment... átment a másik szobába... vagy a harmadikba... észre se vettem, igazán... talán elunta magát...

Várjon... még ne hozza be... most olyan szépen pörög... az az ügyetlen mingyárt nekimenne és feldöntené... várjon, kiváncsi vagyok, meddig pörög addig hagyja bent... majd el lesz ő bent is addig... legfeljebb leül és megírja a cikkemnek a végét.

Címkék: irodalom próza

Ady Endre: Játék, játék, játék

2012.08.06. 12:30 - Homo Ludens

Előadja Ruttkai Éva

Ady Endre

JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK
              

Mintha halkan szólnál:
Vigyázz, sokan nézik,
Ne játsszunk csókosdit,
Játsszunk temetésdit.

Játék, játék, játék,
Csak vidámabb volna,
Kergetőbb egymáshoz,
Éhesebb a sorsra.

De csodától félve,
Vidámságtól futva
Föllepi palántánk
Gyilkos árnyu dudva.

Magam kinálása,
Magad kelletése:
Két hamar-vén gyermek
Tréfás temetése.

Sírnivaló tréfa,
Unnivaló vágyság,
Kivánatot űzni
Kivánó kivánság.

Szórakozott játék,
Reményadás félve,
Szomorkás elszánás
Szánó hittetése.

Ölelkező álmunk
Csókokba se csattan:
Föllegek járása
Hideg magasakban.

Hideg magasakban,
Szépben, jóban, télben,
Csak nem engedelmes,
Nagy teljesülésben.

Nem a csoda útján,
Nem a rendnek útján,
De játékot vesztve
Játékot hazudván.

Ám ad a Tél farkast,
Fogakat az éhség,
Vágyakat a közöny,
Foltokat a szépség.

Buzának őrlődést,
Őrlődést a vágynak,
Halál-komolyságot
Gyáva élet-táncnak.

Virágot nyílásba,
Valóba a tervet,
Nevekbe a titkot
Örök csoda kerget.

Folyót a tengerbe,
Buzát a malomba,
Életet Halálba
S téged a karomba.

Címkék: vers videó irodalom

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

2012.08.03. 13:25 - Homo Ludens

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.


Címkék: vers irodalom

Szép Ernő: Nem volt játékom

2012.08.01. 10:41 - Homo Ludens

Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.

Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.

Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdûltem,
Felserdûltem,
Felserdûltem,
A nagyok közzé kerûltem.

Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.

Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
"Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan."

Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.

Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim elõhozzák,
Elõhozzák,
Elõhozzák,
Úgy járom a mezõ hosszát.

Égmezõben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.

A fenti verset gyakran mai helyesírással is megjelentetik (Gyermekjátékok cím alatt). A fenti közlés az eredeti írásmódot követi, úgy, ahogy a költemény a Nyugat 1910/1 számában megjelent.


Címkék: vers irodalom

Kosztolányi Dezső: A játék

2012.07.27. 14:07 - Homo Ludens

A játék.

               Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

Címkék: vers irodalom

Kreativitás, ügyesség, logika, játék

2012.07.27. 09:55 - Homo Ludens

Néhány alapfogalom tisztázása:

Mi az a kreativitás?

Az alkotókészség, idegen és általánosabb értelmű kifejezéssel a kreativitás nem más, mint a személyiség bizonyos jellemzőinek olyan speciális összerendezettsége, amely az egyént olyan gondolati és cselekvési képességekkel ruházza fel, amelyek valaminek a létrehozására, megalkotására irányulnak. A kreativitás alkotói képességet és alkotói késztetést egyszerre hordoz magában, ami azt jelenti, hogy a kreatív személyiség nem az, aki szeretne létrehozni valamit, de erre kevéssé képes, és nem is az, aki képes lenne az alkotásra, de nehezen jut el a cselekvésig, hanem az, aki tud, akar és tesz.

A kreativitás nem csupán az alkotás során mutatkozik meg, hanem sok egyéb területen is (konstruktív probléma-megoldás különböző élethelyzetekben, a lehetőségek sokféleségét számba vevő konfliktus-kezelés, előrelátás, tervezési hajlam), megmutatkozik a magatartás és viselkedés egészén, a személyiség gondolati és gyakorlati aktivitásán.

A kreativitás nagyrészt genetikailag determinált képesség, de jelentős mértékben fejleszthető, kiváltképp gyermekkorban.

Mi az ügyesség?

Leggyakrabban használt értelmében az ügyesség bizonyos testi alkalmasságok és gyakorlati mozgási képességek együttese, amely révén a személy egyes cselekvési feladatok megoldásában, folyamatok végrehajtásában eredményességet mutat.

Tágabb értelemben ügyesnek mondjuk azt, aki sikeresen old meg helyzeteket, aki jól teljesíti a rá bízott vagy maga választotta feladatokat. Az ügyesség fogalmában részben az is benne foglaltatik, hogy a cél elérése nem annyira nagy erőfeszítéssel, nem annyira kitartó odaadással, hanem inkább a speciális képességek találékony használata révén történt.  

Az ügyesség részben öröklött tulajdonság, ám döntő mértékben a készségek fejlesztése, gyakorlása alakítja.

Mi a logika?

A logika részben egy tudományág, részben egy gondolkozási folyamat neve.

Első értelmében a logika az érvényes következtetések és bizonyítások, illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti, módszertani stb. kérdések tudománya. A logika tudománya mára elválaszthatatlanul összefonódott a matematikával.

Általánosabb, hétköznapibb értelemben a logika következetes gondolkodást, az ok-okozati összefüggések felismerésére való készséget, a problémák elméleti úton (feltételezések és végkövetkeztetések felállítása) történő megoldását jelenti.

És hogy mi a játék?

A játék az, ami a kreativitásba, ügyességbe, logikába színt visz és életet lehet. A játék az, ami ennek a blognak a témája. Különösen akkor, ha gyermekek kreatív ügyességi és logikai játékáról van szó.

_________________________

tömeges sms-játék: télikert gyártás és mobilmarketing